A horvátországi férfi vízilabda Európa-bajnokságon a magyar válogatott Szerbia ellen szállt medencébe az elődöntőért, és végig kiegyenlített találkozón, nagy küzdelemben, ötméteresekkel győzött úgy, hogy Marko Radulovics kiejtette a kezéből a labdát a saját próbálkozásánál, és mivel a többiek mind belőtték, nyertünk.
| A magyar csapat öröme (Fotó: MVLSZ/Derencsényi István) |
FÉRFI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (ZÁGRÁB, DUBROVNIK)
NEGYEDDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–SZERBIA 10–10 (3–3, 2–2, 4–3, 1–2) – SZÉTLÖVÉSSEL: 5–4
Zágráb. Vezette: Alexandrescu (román), Segurana (spanyol)
MAGYARORSZÁG: BÁNYAI – VIGVÁRI VINCE 4, FEKETE G. 2, TÁTRAI 3, KOVÁCS P., Burián, Pohl. Csere: Gyapjas V. (kapus), Molnár E., Nagy Ádám, Varga V., Vigvári Vendel 1, Vismeg Zs. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
SZERBIA: B. Mitrovics – SZ. RASOVICS 2, N. JAKSICS 2, Randjelovics, Ubovics 1, Mandics 2, V. RASOVICS 2. Csere: R. FILIPOVICS (kapus), Drasovics, Milojevics, Radulovics, VICO 1, P. Jaksics. Szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics
Emberelőny-kihasználás: 9/4, ill. 11/6
Kettősemberelőny-kihasználás: 2/1, ill. 1/0
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 1/1
Kipontozódott: Randjelovics (26. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Mindig óriási mérkőzés kerekedik abból, ha ez a két csapat játszik egymással. Hihetetlenül büszke vagyok a csapatomra, elképesztő munkát és koncentrációt tettek bele a meccsbe. Rendkívül sok volt a blokk és a jó védekezés, hittünk abban, hogy négy közé tudunk jutni még egy ilyen erős csapat ellen is. Az oddsok megint nem nekünk kedveztek, de a szív és az akarat ismét sokat számított.
Uros Sztevanovics: – Minden kiadtunk magunkból, de nem teljesítettünk úgy, mint a franciák elleni nyolcaddöntőben, hiányzott az erő és az agresszivitás. A magyar válogatott az első perctől kezdve küzdött, rengeteget úszott, nem félt semmitől és győzni akart – úgy érzem, meg is érdemelte a győzelmet. A negyeddöntő tétje miatt lehettünk a kelleténél izgatottabbak, de ez nem lehet mentség semmire sem.
ÖSSZEFOGLALÓ
Varga Zsolt megígérte, hogy büszkék leszünk a csapatára a szerbek elleni Európa-bajnoki negyeddöntő után, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya pedig sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett szavatartó ember. Ráadásul rögtönözni is kiválóan tud, amire most azért volt szüksége, mert a kezdés előtt egy órával klasszis centerünk, Hárai Balázs olyan rosszul érezte magát, hogy vissza kellett vinni a szállásra. Az illetékesek legalább engedélyezték a játékoscserét, így nem tizenkét pólóssal kellett harcba szállnunk a szerbek ellen, Molnár Erikkel egészült ki az együttes, de Hárai távolléte érzékeny veszteségnek tűnt. A csapat azonban ezt is elbírta, meg sok minden mást is, de erről majd később.
Tavaly július 29-kén eljött az a pillanat, amikor összenéztünk a helyszínen dolgozó magyar kollégákkal, abbahagytuk a gépelést, és felálltunk a székünkről. Akkor éppen Fekete Gergő készülődött ötmétereshez a Fukuokában megrendezett férfi vízilabda-világbajnokság döntőjének szétlövésében. Ő volt az ötödik magyar lövő, és éppen úgy állt az őrületes ötöspárbaj, hogy ha belövi, akkor Magyarország a világbajnok. Fekete lőtt, a labda a bal kapufáról átpattant a jobb kapufára, majd kifelé perdült. Manhercz Krisztián utóbb azt mondta, életében nem látott még két kapufás ötméterest. Ha ez bemegy, alighanem ez lesz az év sportpillanata, végül Vogel Soma védése lett az két körrel később, ami aztán tényleg világbajnoki címet ért. Fekete is önfeledten ünnepelt, de azért benne maradt az elszalasztott lehetőség, hazatérve úgy fogalmazott, kilencvenkilenc százalékban úgy alakult a világbajnokság, ahogyan szerette volna, a maradék egy százalék a görögök elleni döntő szétlövésében kihagyott ötméterese volt.
Eltelt fél év, és újra szétlövésbe torkollott a magyar válogatott aktuális mérkőzése világversenyen. A tét ezúttal kisebb volt, nem a vb-arany, hanem az Eb-elődöntő múlt rajta. Mit ad az ég, ismét Fekete volt az ötödik lövőnk, és úgy állt a párbaj, hogy ha belövi, akkor a mieink bejutnak a négy közé, a szerbek meg mennek a levesbe. Fekete odaállt, ismét ellőtte bal kézre, és ezúttal bement. Ebből két dolgot tudtunk meg azonnal, egyrészt, hogy a megfiatalított magyar válogatott minden előzetes várakozást felülmúlva éremért játszhat a horvátországi Eb-n, másrészt pedig hogy Fekete Gergő elképesztően vagány játékos. A bátorságot általában jutalmazza is a sors.
Valószínűleg az érintett sem tudja, hány ötméterest lőtt a fukuokai balszerencsés próbálkozás óta, Varga Zsolt ugyanis rendszeresen gyakoroltatja ezt a játékosaival. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem az edzés végén sorozatban hármat be kell lőni, és aki hibázik, annak nulláról indul újra a számolás. A szövetségi kapitány szerint ugyanis az ötöspárbaj korántsem lutri, hanem a játék olyan szegmense, amire fel lehet és fel is kell készülni. Ennek lett az eredménye, hogy a szerbek elleni szétlövésben egyik lövőnk sem hibázott, Fekete pedig a tudása birtokában ismét oda mert állni ötödiknek. Ne legyenek kétségeink, legközelebb is elvállalja.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
A magyar női vízilabda-válogatott 14–11-es vereséget szenvedett Hollandia ellen az eindhoveni Európa-bajnokság második mérkőzésén.
A magyar női vízilabda-válogatott az 5-8. helyért játszik a hollandiai Európa-bajnokságon, az első ellenfél a brit csapat volt, amelyet 21–5-re megvert – következik szombaton Franciaország.
| Fotó: MVLSZ/Kovács Anikó |
VÍZILABDA
NŐI EURÓPA-BAJNOKSÁG (EINDHOVEN)
Az 5–8. helyért
MAGYARORSZÁG–NAGY-BRITANNIA 21–5 (7–1, 4–1, 4–1, 6–2)
Eindhoven, 250 néző. V: Dutilh (holland), Mares (cseh).
MAGYARORSZÁG: NESZMÉLY – Vályi V. 1, KESZTHELYI 5, Rybanska 2, Parkes 1, SZILÁGYI D. 3, Leimeter. Csere: Magyari A. (kapus), Kuna 2, Mahieu 1, Faragó K. 3, TIBA 3, Szabó N. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor és Mihók Attila
NAGY-BRITANNIA: Jackson – Cutler, Turner, ROGERS 2, Clapperton, Tafazolli, Brown 1. Csere: Robinson (kapus), Peters, Falvey 1, Moloney, Perkins 1, Hawkins. Szövetségi kapitány: Nick Buller
Emberelőny-kihasználás: 6/4, ill. 2/0. Gól – ötméteresből: 3/3, ill. 1/0.Kipontozódott: Cutler (16. p.), Rogers (24. p.)
MESTERMÉRLEG
Mihók Attila: – Fontos feladatunk, hogy a játékunkon és a lányok önbizalmán is javítsunk, emellett a lövőerő szempontjából hatékonyabb felállással is próbálkozunk. Tanulság, hogy nem kell minden támadásunkat a végletekig játszani. Ezúttal igyekeztünk olyan elemeket gyakorolni, amelyek nem feltétlenül részei a repertoárunknak, ám amikor szükséges, elővehetjük őket. A franciák ellen már biztosan nehezebb dolgunk lesz, de egyértelműen győzelmet várok.
ÖSSZEFOGLALÓ
Nekik történelmi bravúr, nekünk nagy csalódás. Eltérő érzelmi állapotban érkeztek meg az eindhoveni női vízilabda Európa-bajnokság helyosztójára a brit és a magyar válogatott játékosai: míg a mieinknek az olaszoktól elszenvedett negyeddöntős vereség után le kellett nyelniük a keserű pirulát, csütörtöki ellenfelünktől már a nyolc közé jutás is hatalmas fegyvertény volt. A britek ugyanis legutóbb tíz éve szerepeltek kontinenstornán, ehhez képest Izrael legyőzésével máris feljutottak az első divízióba – meg is adták a módját az ünneplésnek, a játékosok ugráltak, a szövetségi kapitány a kulacsát dobálgatta örömében. A győzelem után Nick Buller azért odaszúrt a brit szövetségnek, mondván, csapata nemcsak elismerést érdemel, hanem anyagi támogatást is...
Tegyük a kezünket a szívünkre: ki gondolta volna, hogy férfi vízilabda-válogatottunk a csoportelsőséghez szükséges ötgólos különbséggel győzi le az olaszokat az Európa-bajnokság csoportkörének utolsó fordulójában? Inkább elméleti lehetőség volt ez, mint realitás, csakhogy tizenhárom játékos és a szakmai stáb teljesen másképp gondolkodott erről. Állandó szakértőnk, Szabó Zoltán axiómája szerint aki úgy kezdi a mondandóját, hogy gondolta, az kicsit hazudik, aki úgy, hogy tudta, az meg jó nagyot.
Még nem tudjuk, hogy ez a bravúr mire lesz elég a folytatásban, de ezért a mérkőzésért csak dicsérni lehet a megfiatalított válogatottat, amelynek tagjaihoz hozzáfiatalodott a két rutinos és rendkívül alázatos centerünk is. Ezt az eredményt és élményt már senki sem veheti a csapattól, és nem mellesleg tőlünk sem.
Az Európa-bajnokság kimondott célja, hogy Varga Zsolt szövetségi kapitány lássa, kire lehet számítani a világbajnoki és aztán az olimpiai keret kijelölésekor, és az eddig látottak alapján egyáltalán nem egyszerűsödött a helyzete, aminek persze ő örül a legjobban. Önmagán túl mutató jelentősége is van viszont ennek a mérkőzésnek, hiszen a párizsi olimpia után is lesz élet. Köztudomású, hogy vannak olyan klasszisaink, akik korukból fakadóan nem vállalnak újabb ciklust, és a látottak alapján bővelkedünk a lehetséges utódokban. Ha ez a 23.5 éves átlagéletkorú csapat már most erre képes, mi lesz itt néhány év múlva és a Varga Zsolt-féle iskola kijárása után?! Nagyon úgy tűnik, hogy fényes a jövő.
És persze továbbra is számolni kell azokkal a klasszisokkal, akik jelenleg Zágráb helyett a Margitszigeten töltik a mindennapjaikat, kemény alapozással készülve a világbajnokságra. A kedvenc hétfői képemen éppen ők nézik a meccset Manhercz Krisztián telefonján – öltönyben, az Operaházban, az Év Sportolója Gála közepette. Ez is jelzi, hogy Varga Zsolt milyen erős köteléket hozott létre a csapaton belül, amelyben a szeretet dominál. A történelmi tapasztalatok alapján ezek a csapatok meglehetősen sikeresek szoktak lenni – rövid és hosszú távon egyaránt. Egyelőre koncentráljunk a rövid távra, és vegyük jól a következő akadályt az Eb-n a szerbek vagy a franciák ellen. Ilyen szívvel, alázattal és akarattal nincs kitől félni Zágrábban, fiatalság ide vagy oda.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
12–11-re kikapott Olaszországtól a magyar női vízilabda-válogatott az eindhoveni Európa-bajnokság negyeddöntőjében, így legjobb esetben is csak az ötödik helyen zárhatja a tornát.
| (Fotó: MVLSZ) |
Befagytak a csermelyek az eindhoveni uszodát körülölelő erdőben, az iskolából hazafelé tekerő fiatalok pedig nyomban kipróbálták az új korcsolyapályákat – mondanunk sem kell, hogy másodpercekkel később csuromvizesen kászálódtak ki a partra. Vékony jégen táncolt a magyar női vízilabda-válogatott is, amely a görögöktől és a hollandoktól elszenvedett vereség után kerülő úton jutott a legjobb nyolc közé, a negyeddöntőben pedig győznie kellett volna Olaszország ellen, hogy maradjon esélye kvótát szerezni az Európa-bajnokságon.
Vajon sikerül erőt merítenünk abból, hogy az elmúlt másfél évben kétszer is nagyon elvertük az olaszokat? Megtaláljuk az olaszok hatékony emberelőnyös játékának ellenszerét vagy nem tudjuk féken tartani a klasszis centereket? Képesek leszünk kamatoztatni a gyorsaságunkat vagy ők fordulnak le rólunk? Megannyi kérdés sorjázott a kezdés előtt, amelyekre alig egy órával később választ is kaptunk, de sajnos nem olyat, amilyenre számítottunk.
Pedig egy nappal korábban a férfiválogatott megmutatta, hogy kell letörni az olaszok szarvát, Mihók Attila előre aláírta volna a 10–5-ös eredményt, no meg azt a hozzáállást, amivel a srácok vízbe ugrottak Zágrábban. Az elszántságra Eindhovenben sem lehetett panasz, a bemelegítés alatt mindenkinek volt néhány kedves, biztató szava a másikhoz. Időközben a görögök összességében simán legyőzték a franciákat, ha máshogy alakul az Eb-nyitány, a mieink tehették volna velük ugyanezt, de hát a kapitánypáros tézise szerint tilos azon agyalni, ami eddig történt – változtatni amúgy sem lehet rajta.
Az egész tornán vezérként pólózó Garda Krisztina speciel nem agyalt semmin, két kihagyott emberelőny után a harmadikat azonnal gólra váltotta, mintegy jelezve az olaszoknak, hogy egy pillanatig sem hagyhatják őrizetlenül. A rutinos és kellően dörzsölt Roberta Bianconi viszont nem arról híres, hogy elfeledkezik az ellenfél legjobbjairól, kitartóan birkózott a magyar centerekkel, ráadásul a túloldalon egy negyed alatt lőtt hármat. Claudia Marlettának pedig megköszöntük, hogy ötméteresénél kicsúszott a kezéből a labda… A szemsérüléssel bajlódó Gurisatti Gréta mindenesetre rendíthetetlenül biztatta társait, akik a második negyedben két perc alatt ledolgozták kétgólos hátrányukat: előbb Leimeter Dóra balosa villant, majd Vályi Vanda használta ki az egyik legfőbb fegyverét, a sebességét.
Más kérdés, hogy az olaszoknak is volt mit előhúzniuk a kalapból, többször is átlőtték a zónánkat, Dafne Bettini góljával ismét kettő volt közte. A mieink inkább bejátszásokkal próbálkoztak, Parkes Rebecca egy alkalommal összegyűjtötte a labdát két védő között, de egyébként örült, hogy levegőt kapott, és Mahieu Geraldine-t sem kímélték a bekkek. A küzdősportokat idéző jeleneteknek olykor sípszó vetett véget, Mihók Attila 6–4-nél időt is kért, de nem tudtuk belőni a fórt – nagy árat fizettünk érte, mert gyorsan elléptek hárommal az olaszok. Pánikolni még nem kellett, csak hát jó lett volna pontosabban játszani támadásban, a rivális kapusa, Caterina Banchelli pedig igazán elengedhette volna a fonalat…
A magyar női vízilabda-válogatott 27–4-es győzelmet aratott Csehország ellen az eindhoveni vízilabda Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében.
| Faragó Kamilla (11) megszórta a cseheket (Fotó: MVLSZ) |
NŐI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (EINDHOVEN)
NYOLCADDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 27–4 (7–2, 6–2, 8–0, 6–0)
Eindhoven, 50 néző. Vezette: Grandin (francia), Cakmakoglu (török)
MAGYARORSZÁG: MAGYARI A. – FARAGÓ K. 4, SZILÁGYI D. 4, Rybanska 2, PARKES 4, Kuna 2, Vályi V. 2. Csere: NESZMÉLY (kapus), Leimeter 3, Garda 1, Mahieu 3, Tiba 1, Szabó N. 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor és Mihók Attila
CSEHORSZÁG: Remisová – Fugnerová, Holá, Busauerová 1, Vomastková, Hlavatá 2, Javurková. Csere: Vlasková (kapus), Makovská, Votavová, Kubinková, Kilianová 1, Drnková. Szövetségi kapitány: Marek Fugner
Emberelőny-kihasználás: 4/4, ill. 5/0
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
MESTERMÉRLEG
Mihók Attila: – Nem úgy terveztük, hogy játszanunk kell a nyolc közé jutásért, de igyekeztünk alázatosan hozzáállni a találkozóhoz, és nem marcangolni magunkat azért, ahogy a görögök és a hollandok elleni meccs alakult. Minden támadást és védekezést igyekeztünk felhasználni a céljainkra, az olaszok elleni negyeddöntőben kiderül, hogy mennyire sikerült. A fiúk már megmutatták, hogyan kell legyőzni az olasz válogatottat, hasonló játékot és eredményt én is elfogadnék, de tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz.
ÖSSZEFOGLALÓ
Magányos oroszlán sétálgatott a Pieter van den Hoogenband Uszoda lelátóján – nem kell megijedni, a női vízilabda Európa-bajnokság kabalafigurájáról volt szó, amely a hétfői játéknapon leginkább önmagát szórakoztatta. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, a bejárathoz kihelyezett kerékpártárolók száma meghaladta a nézőkét, elvégre a spanyol, az olasz és a görög mellett a házigazda holland válogatott is egyenes ágon jutott be a negyeddöntőbe, így a nyolc közé kerülésért rendezett meccseket, köztük a mieink csehek elleni találkozóját is visszafogott érdeklődés kísérte
A férfi vízilabda Európa-bajnokság B jelű csoportjának utolsó fordulójában a magyar válogatott 10–5-re megverte a remek formában lévő olaszokat, és így a csoport élén végezve jutott a legjobb nyolc csapat közé.
| A magyar csapat megoldotta az első két meccs után nagyon nehéznek ígérkező feladatot (Fotó: MVLSZ/Derencsényi István) |
FÉRFI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (ZÁGRÁB, DUBROVNIK)
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 10–5 (0–1, 3–0, 4–3, 3–1)
Zágráb. Vezette: Margeta (szlovén), Segurana (spanyol)
MAGYARORSZÁG: GYAPJAS V. – FEKETE G. 3, VIGVÁRI VINCE 2, Tátrai, KOVÁCS P. 1, BURIÁN 1, POHL. Csere: NAGY ÁDÁM 2, HÁRAI 1, Varga V., Vigvári Vendel, Vismeg Zs. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
OLASZORSZÁG: DEL LUNGO – Fondelli 1, Canella, Velotto 1, BRUNI, Echenique, N. Presciutti. Csere: Dolce 1, MARZIALI 1, Condemi 1, Damonte, RENZUTO. Szövetségi kapitány: Alessandro Campagna
Emberelőny-kihasználás: 13/6, ill. 12/2
Gól – ötméteresből: –, ill. 3/1
Kipontozódott: Vismeg Zs. (22. p.), N. Presciutti (32. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Elképesztően büszke vagyok a csapatomra, óriási szívvel, rendkívüli energiával és hatalmas fegyelmezettséggel játszottuk végig a mérkőzést. Bíztam benne, hogy a játékunk meccsről meccsre fejlődik, de talán ez nem volt benne a pakliban. Hatalmas lépést tett mindenki előre, és csapatként is kiváló teljesítményt nyújtottunk. Az utolsó időkérésnél beküldtem mindkét centert, azt gondoltam, hogy ebből lesz egy lövőhelyzet, végül lett is. Velünk volt a szerencse, oda pattant a labda, ahová kellett, abból lett egy kiállítás, de azt a fórt még be kellett lőni. Sporttörténeti meccs volt.
ÖSSZEFOGLALÓ
Bánhatja, aki nem látta. A magyar férfi vízilabda-válogatottnak elméleti esélye volt a csoportgyőzelemre a Horvátországban zajló Európa-bajnokságon, ehhez legalább öt góllal kellett megverni az utolsó fordulóban az addig hibátlan olaszokat, minden más eredmény harmadik helyet és kötelező nyolcaddöntőt jelentett volna. Nos, Varga Zsolt együttese semmivel sem törődve átültette az elméletet gyakorlatba, és a torna eddigi legnagyobb szenzációját okozva, valami egészen elképesztő bravúrral 10–5-re verte meg az olaszokat.
Tíz-ötre. Az olaszokat.
Alighogy beléptem vasárnap délben az eindhoveni női vízilabda Európa-bajnokság sajtóközpontjába, megszólított az egyik helyi újságíró. A hollandoknak mostanában van okuk mosolyogni, így hát ő is széles vigyorral üdvözölt, és kedvesen a hogylétem felől érdeklődött. Rögtön rávágtam, hogy minden a legnagyobb rendben, de talán látta az arcomon, hogy az első naphoz képest kevésbé vagyok vidám, úgyhogy nem hagyta annyiban a dolgot.
„És mi újság a csapatoddal?” – kérdezte, persze amolyan költői kérdés volt ez, hiszen pontosan tudta, hogy két fájó vereséggel kezdte a kontinenstornát a magyar válogatott. Elkezdtem sorolni, hogy miért vagyok még mindig bizakodó, de nem mindenben értett egyet velem, szerinte nem tökéletes az összhang a kapitánypáros és a játékosok között. Azzal érveltem, hogy időt kell adni a tavaly szeptemberben kinevezett Cseh Sándor, Mihók Attila kettősnek – erre csak annyit mondott, hogy az olimpia évében éppen abból van a legkevesebb, és ezzel már nem tudtam vitatkozni.
Kár tagadni, nem így képzeltük el a rajtot, de szentül hiszem, sőt, tudom, hogy az égvilágon nincs veszve semmi. A számok makacs dolgok, a görögöktől és a hollandoktól is tizennégy gólt kaptunk, ám az emberhátrányos védekezésben már egy nap alatt látszott az előrelépés. Bizonyára sokat számított, hogy nem tudtunk „megérkezni” az Eb-re, rögtön a legfontosabb csoportmeccsel kezdtünk, de a társkapitányok és a játékosok sem kerestek kifogást, így én sem teszem. Felesleges azon agyalni, mi lett volna, ha más játékvezetőket jelölnek ki a hollandok elleni meccsre, ha nem öt egyes hátrányból kell felzárkóznunk vagy ha a videóbíró máshogyan dönt a végjátékban – mostantól csak előre szabad tekinteni.
Könnyű ráhúzni a vizes lepedőt a csapatra, de higgyék el, a lányoknál jobban senkit sem bosszantanak a vereségek, náluk jobban senki sem akar javítani. Ahogy Leimeter Dóra mondta, az olimpiai kvótát nem a torna első szakaszában lehet megszerezni, hanem az egyenes kieséses szakaszban, márpedig az még hátravan – csak hát a legrövidebb út helyett a bozótosban kell túráznunk. Öt nap alatt öt mérkőzést játszani minden, csak nem ideális, de ha a válogatott ott akar lenni Párizsban, így is meg kell nyernie a negyeddöntőt.
A női vízilabda Európa-bajnokság A-csoportjának utolsó fordulójában válogatottunk 17–2-re megverte Horvátországot, így megszerezte a továbbjutást érő harmadik helyet.
| Fotó: MVLSZ/Kovács Anikó |
VÍZILABDA
NŐI EURÓPA-BAJNOKSÁG (EINDHOVEN)
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
A-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 17–2 (5–1, 6–0, 3–1, 3–0)
Eindhoven, 300 néző. Vezette: Kuniková (szlovák), Mares (cseh)
MAGYARORSZÁG: Magyari A. – Keszthelyi 2, SZILÁGYI D. 3, Tiba 1, Mahieu, GARDA 4, Vályi V. 1. Csere: NESZMÉLY (kapus), LEIMETER 4, Gurisatti 1, Szabó N., Rybanska, Kuna 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor és Mihók Attila
HORVÁTORSZÁG: Medvesek – Glas, J. Butic, Skelin, M. Butic, Rozic 1, Alamat. Csere: Jankovic 1, Desnica, I. Butic, Kangler, Medic. Szövetségi kapitány: Bruno Sabioni
Emberelőny-kihasználás: 7/4, ill. 5/0
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. –
MESTERMÉRLEG
Mihók Attila: – Azt terveztük, hogy megnyerjük a mérkőzést, de azt nem, hogy játékost veszítünk sérülés miatt. Gurisatti Gréta szemsérülése elsőre súlyosnak tűnt, véletlenül belecsaptak a szemébe, Magyari Alda viszont vissza tudott volna állni, de szerettem volna, hogy Neszmély Bogi többet védjen. Örülök, hogy jól szállt be, és végig stabil pont volt a kapuban. Igyekszünk a csehek ellen is gyakorolni bizonyos játékelemeket, fegyelmezett játékot várok a csapattól, viszont látni kell, hogy hiába blokkolunk ilyen mérkőzéseken tizenkettőt, ez nem jelenti azt, hogy az olaszok ellen is sikerül hasonlóan védekeznünk.
Korábban
Hollandia–Görögország 15–10 (4–3, 5–1, 2–3, 4–3)
ÖSSZEFOGLALÓ
Szomorkás az időjárás a női vízilabda Európa-bajnokság helyszínén, és eddig nekünk sem volt minek örülnünk, a magyar válogatott ugyanis kikapott a görögöktől és a hollandoktól, így nem jutott egyenes ágon a negyeddöntőbe. A csalódások után jót tett a lelkeknek, hogy a csoportkör zárásaként a horvátokat könnyedén elintézték a mieink – ettől még nem kerültek közelebb az olimpiai kvótához, de mindent a maga idejében.
A viccbeli palacsintaevő-verseny győztese érezhette azt, amit napjaink válogatott vízilabdázói. Előbbinek az volt a jutalma, hogy miután degeszre tömte magát, befalhatott még egy palacsintát, utóbbiak a nemzetközi versenynaptárral telítődhetnek, minimum torkig. Csütörtökön ugyanis beindult, és egészen január 16-ig tart a férfi Eb (pólódöntő egy keddi, szürke téli estén önmagában faramuci időzítés, de ezen most lépjünk túl), február 2-án pedig máris rajtol a vb. Mondhatnánk, ez példátlan, de nem az, hiszen 2022-ben fordított sorrendben, majdnem hasonló ütemben követte egymást a kettő: az egyik július 3-án végződött, a másik augusztus 27-én kezdődött. Igaz, akkor legalább nyár volt, nem az új esztendő legeleje, amikor épeszű sportoló csak a déli féltekén teniszezik vagy vitorlázik, mifelénk az angol focistákon és újabban a dartshajigálókon kívül a többség az ünnepek során felkapott kilóktól igyekszik megszabadulni fokozatosan és óvatosan. Szakmai körökben így is általános megütközést keltett a másfél évvel ezelőtti pólós dupla, többen hangsúlyozták, még egyszer nem történhet meg, hogy több mint ötven nap legyen csupán két csúcsesemény között; hát nem is fog, mert idén ötvenről tizenhét napra sikerült lefaragni a pauzát. „Mellékesen” nyáron itt az olimpia, és tavaly júliusra bezsúfoltak még egy vb-t.
Mintha nem is a harmadik évezredben volnánk, a kommunikáció és informatika olykor már bántóan magas fokán – a nemzetközi és az európai szövetség vezérei nagyjából úgy élik az életüket, mint két indián törzs az Amazonas mentén, amelyeknek halvány sejtelmük sincs egymásról és a tőlük függetlenül létező világról sem, így egészen addig azt sem tudják, hogy összeér a vadászterületük, amíg véletlenül az erdei tisztáson szembe nem találkoznak. Akkor aztán jön a csodálkozás: jé, nem csak mi vagyunk, ti is vagytok, kik vagytok, mit akartok?
Bár ez is komolyabb kifejtést érdemelne, arról most nagyobb terjedelemben szó se essék, hogy ha nem tör ki a közel-keleti háború, az eredeti tervek szerint Izrael rendezte volna az Eb-t. Egyrészt, a földrajzi tekintetben egyértelműen ázsiai ország Európa legrangosabb kontinentális viadalának adhatott volna otthont, másrészt, a póló enyhén szólva nem beágyazott arrafelé, népszerűsége és színvonala a futballénak és a kosárlabdáénak egy-két töredék százalékára tehető. Azaz a sportági vezérkar szabad akaratából száműzetésbe küldte volna az európai vízilabdaelitet.
Egyetlen pozitívumként a döntéshozók végre fel- és/vagy elismerték, hogy nincs tizenhat számottevő csapat, ezért két részre, A- és B-divízióra osztották a mezőnyt. Ha már idáig eljutottak, a „merjünk kicsik lenni” ezúttal kivételesen bölcs megnyilvánulásaként mindjárt lefaraghatták volna a létszámot és a játéknapokat. Igaz, így néhány tucat helyi zágrábi ínyencet megfosztottak volna például a Szerbia–Izrael 22–1-es férfimeccs látványosságától és szakmai hozadékaitól.
A magyar férfi vízilabda-válogatott második csoportmérkőzését 15–11-re nyerte meg Grúzia ellen az Európa-bajnokságon.
| Vígvári Vince három góllal zárta az összecsapást (Fotó: MVLSZ/Derencsényi István) |
FÉRFI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (ZÁGRÁB, DUBROVNIK)
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–GRÚZIA 15–11 (5–2, 4–3, 4–6, 2–0)
Zágráb. Vezette: Matijasevics (montenegrói), Copic (horvát)
MAGYARORSZÁG: Gyapjas V. – Fekete G. 1, VIGVÁRI VINCE 3, TÁTRAI D. 3, Molnár E., Burián 2, Pohl. Csere: NAGY ÁDÁM 4, Kovács P., VARGA V. 1, Vismeg Zs. 1, Szeghalmi. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
GRÚZIA: Razmadze – AHVLEDIANI 3, Jelaca, Jahaja, MAGRAKVELIDZE 2, Imnaisvili 1, Vaszics 2. Csere: Dadvani 1, Susiasvili, Bitadze 1, Dzihciarenka, Pjesivac 1. Szövetségi kapitány: Dejan Sztanojevics
Emberelőny-kihasználás: 9/6, ill. 5/2
Kettősemberelőny-kihasználás: –, ill. 3/1
Gól – ötméteresből: 2/1, ill. 1/1
Kipontozódott: Imnaisvili (26. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Nagy érzelmi töltete volt ennek a mérkőzésnek, hiszen nyilván tudtuk, hogy mindenképpen meg kell nyernünk. Végigvittük az akaratunkat, amikor kezdett egy kicsit szorosabbá válni, akkor is meg tudtuk fogni és le tudtuk zárni a mérkőzést, ami mindenképpen pozitívum. A védekezés az elején jól működött, aztán elkezdtünk akciógólokat kapni, akkor kicsit megállt a mi játékunk, és a grúzok is megtalálták, mit kell ellene tenniük. Újra védekezést váltottunk, abból stabilizálódott a játékunk, a srácok ügyesen lőttek még két gólt, és visszajött a korábbi magabiztosságunk.
ÖSSZEFOGLALÓ
Kötelező győzelem várt a férfi vízilabda-válogatottunkra a grúzok ellen az Európa-bajnokság csoportkörének 2. fordulójában, csak hát egyrészt gyakran a kötelező győzelmek a legnehezebbek, másrészt a megfiatalított csapatunk felének még nincs tapasztalata arról, milyen a kötelező győzelem a felnőttválogatott tagjaként.
